Egy
körbezárt szív
A
kerítés magas, áttörni nem vagy képes
gonosz õrizõk vigyázzák, kardjuk felettébb
éles
De tán nem is akarod,
mert néha beenged egy kis fényt a „nagyobb”.
Jó így nekem, ha hívom
segít egy Erõ, gondolod, s tapasztalod
A gonosz ravaszsága ez,
s te nem láthatod,
mert szemed elõl az igazi Fényt
elzárja a „nagyobb”.
Mindezt azért teszi, hogy elhitesse veled
õ a te istened.
Ó, én nyomorult ember
kicsoda szabadíthat meg e fogságból?
ki adhat értelmet életemnek?
ki az, ki boldog mezõkre vezethet?
ki az, aki engem szeret?
Régen, kétezer éve, ott függött a fán,
Aki téged szeret, igazán
érted áldozta életét, érted hullt
vére,
hogy megszabadítson, s magához ölelhessen végre
Tudod mire vár? Hogy te is akard,
mert Lényébõl fakad a gyengéd tisztelet
Borulj le Elõtte, s megnyitja neked az Eget