Gazdag koldus

Gazdag Koldus

Rég nincs hazája
Az sincs, hová lehajtaná fejét
Magányos koldus
Csak bántást kap és durva verést.
Szálka a szemekben. Mért jött ide, mint keres ez itt ?
Igaz, mindenkin segít, de azt sem jókor teszi
Csak megbolygatja a régi rendet,
Feldúl „igaz” szíveket – meg kell Õt ölni!



Oly gazdag, mint senki más
mindent birtokol, mi szép és nemes
Miért jött ide mégis, mi az, amit keres ?
Hisz minden az Övé, mi létezik
Mérhetetlenül gazdag, mégis gyötrõen szegény…
mert hiányzunk Neki – te meg én.
Õ , ki mindeneket teremtett,
eljött hozzád és hozzám…
koldulni szeretetet
Te, aki megalkottál és minden a Tiéd,
Te koldulsz szeretetet ?
Uram, nem értem ezt.



Igen. Minden az enyém
De Én neked adtam a Napot, a csillagokat
a kéklõ tengert, s a hegyeket
Fákat és virágokat
MINDENT NEKED!
De te elhagytál,
Elûztél, megtagadtál
S ez nagyon fájt nekem
De bármit tettél, s teszel,
ha kéred, megbocsátom.
Fiam keresztje hirdeti ma is,
SZERETLEK és a TE SZERETETEDRE VÁGYOM.