Harmatcsepp
Kicsiny
Harmatcsepp hûs nyári reggel
Egy fûszálon ébredt
átlátszó ruháján a felkelõ
Nap bíborszíne fénylett.
„Milyen szép itt minden és olyan jó itt lenni”
– gondolta Harmatcsepp
De jaj, komor felhõk gyülekeztek, s eltakarták a
Napot,
ruhája már nem csillogott
Süvítõ szél ingatta jobbra-balra,
majdnem a földre hullt, úgy cibálta.
Segítség! – kiáltott Harmatcsepp –
elpusztulok!
A felhõk szétfutottak, a szél hirtelen elállt,
s a Nap újra ráragyogott.
Símogató fényében sütkérezett
Boldog volt.
S ahogy a Nap egyre emelkedett,
Harmatcseppnek nagyon melege lett,
s aztán történt vele egy csoda:
A Napban felolvadt lénye,
befogadta õt a tündöklõ Nap fénye
S lett belõle gyönyörû fénysugár,
Ki ráragyogott új Harmatcseppekre, s magával egyesítve
Áldást sugároztak az emberekre