Irgalma átölel

Irgalma átölel...

Jézusé vagyok.
Vele járom utam – mindig tovább
napsütötte réteken és zord völgyeken át
Öröme kísér
akkor is, ha fáj
akkor is, ha keményen megpróbál
Néha mellém szegõdik a kín, s a gyötrelem
már-már elborít az ár, s a csüggedés itt ott-terem
JÉZUS! – kiáltom, és ennyi elég
Õ kezét nyújtja és gyöngéden felemel
Oda, hol már csak Õt látom
békéje körülvesz, irgalma átölel