Nem értem vezetésed

Nem értem vezetésed

A pusztán talált rám az este
fekete szárnyát gyorsan rám engedte
Csak néhány csillag pislogott felettem,
s míg fényüknél az utat kerestem
hirtelen beborult az ég
ott álltam a koromsötétben
Uram ! Tégy valamit, hogy mehessek tovább
Segítek - szóltál - de nem láttam meg a csodád,
nem történt semmi, s én már-már kétségbeestem,
mikor a felhõk oszlani kezdtek felettem
A Holdsarló s a csillagok fénye körülölelt,
mutatva az utat, melyen mehettem tovább,
de egyszercsak rádöbbentem, elvétettem az irányt
Uram, hol vagyok ? E táj ismeretlen
Segíts ! - Mutasd az utat, mert eltévedtem
Segítek - szóltál -, várj reám !
s én vártam..., vártam..., de nem jött segítséged
Uram ! Elfelejtkeztél rólam ? Hisz azt ígérted...
végképp nem értem vezetésed !
Akkor hozzám hajoltál, karod lágyan átölelt,
kedves hangod visszhangzott szívemben:
"Arra tanítalak, hogy MERJ BÍZNI BENNEM !"