Remény a reménytelenségben

Remény a reménytelenségben


Ha tovatûnt a nyár
s szíved melegségre hiába vár
és megérint a komor õsz hideg szele
Hozzá gyere

Mikor minden bús, sivár
lelked szárnyalna bár,
de nem jut messzire
Hozzá gyere

Ha rád szakadt a magány
lelked vacogva valakire vár,
de nem érint többé simogató keze
Hozzá gyere

Hozzá, ki örök Szeretet,
letörli minden könnyedet,
s ha életednek itt vége már,
Istened örökre karjaiba zár