Esõ

 

Esõ

A mezõ közepén áll,
egyedül, magányosan,
zúgó szélvész tördeli ágait,
jöhet hõség, vagy téli fagy,
nem árt neki.
Mindent eltûr, mindent kibír
Él, és gyümölcsöt terem,
mert esõ öntözi szüntelen

Életed pusztán át vezet?
Szúró tövisek véresre sebzik lábadat?
Magányosan vándorolsz
nyárban téli kabátban?
vacogva húzod össze magadon,
mert megfagysz e rideg világban?
Istened látja ezt és nem hagy magadra,
átvezet a nehezeken, ki fogod bírni
Élsz, és életed gyümölcsöt terem,
mert lelkedet mennyei esõvel öntözi