Esõcseppek
Esõcseppek
Az ég alján sötét felhõk fodrozódtak,
süvítõ szél hajtotta fölénk a
vizek árját,
a lezúduló esõcseppek nagyokat koppantak…
S mint földre értek, valamennyi visszapattant,
mintha ugrálna örömében – egy boldog reményben,
hogy aztán – Isten küldötteként -
meghaljon végleg – az emberekért
