Gondolsz-e rám?

 

Gondolsz-e rám?

Gondolsz-e rám, mikor feltekintesz a csillagos égre,
hol sötét éjjelen világít milliónyi fény – hogy gyönyörködjél…
Gondolsz-e rám, mikor virágos réten kószálsz,
lágy szellõ simogatja arcodat,
fecskék csivitelése száll feléd – hogy gyönyörködjél…
Gondolsz-e rám, mikor szerelmes szíved társra talál,
kedvesen, s boldogan röpül feléd,
a világot letenné eléd.
Mikor gyermeked karjaidban tartod, s elsõ mosolya a szívedig ér,
örömpoharad csordultig már – gondolsz-e rám?
Mikor sötét felho tûnik fel életed egén,
nyomorúság, bánat és szenvedés vár,
gondolsz-e rám?
Mikor lehull a fákról a levél,
borús, fázós reggelen köd szitál,
gondolsz-e rám?
Mikor a tél hideg kezétõl megdermed a táj,
végképp odavan a nyár,
gondolsz-e rám?
Mikor reszketõ kezed kapaszkodót keres,
szívedbe befészkelte magát a magány,
gondolsz-e rám?

Mikor számodra csak Én vagyok,
semmid és senkid sincs már,
gondolsz-e rám?