Kezében tart

 

Kezében tart

Mint meggyötört, elárvult falevelet a szél,
ûzött vadként sodor az ár…
úttalan utakon, tüskés bozótok között visz,
életed szekere veszélyes helyeken jár
Lelked belegörnyedt, szíved elalélt,
kiáltani sincs erod, s ha tennéd is,
ugyan ki nyújtaná feléd kezét?

E reménytelen pusztaságban
Valaki gondol veled,
azt várja, hogy nyújtsd ki felé kezed
csak egy szívbõl jövõ sóhajt küldj Neki,
Õ azonnal jön, s életedet kezébe veszi
S örökre ott tart, hogy boldog legyél végre,
nincs már más dolgod, mint
megmaradni Isten jóságos kezébe.