Viharban

 

Viharban

Aranyló búzamezõn át vitt utunk
pipacsok integettek felénk a lenge szélben
néhol egy-egy elkésett búzavirág álldogált
kék ruhájában szerényen
A Nap bújócskát játszott
felhõ mögé rejtõzött, majd újra ránk mosolygott
s mindezt addig ismételte, míg végleg eltûnt áldott fénye
Beborult az ég
vihar hangja morajlott végig a tájon
és nem volt menedék
Istenhez kiáltottam!
Ott álltunk egyszál ruhában és vártuk a csodát
De nem jött segítség,
nem volt közelben épület
Isten csodás megoldást adott:
bezárta felettünk az eget.
S ahogy sietve hazaértünk, megzendült az ég
úgy esett – az ablakon át néztem –
mintha vederbõl öntenék