Virágoskert a szívedben
Jó föld kell az ültetéshez,
szíved melegágyát szántsd meg szeretettel,
gyengédséggel simítsd el a göröngyöket,
öntözd meg együttérzõ könnyeiddel
A kis plántákat
ültesd gondossággal,
mosolyod fénye legyen a napsugár
figyeld, mint szárba szökken gyorsan,
majd bimbót hoz sorban, egymás után
S most várj
csendben, szótlanul,
míg kipattan az elsõ virág
gyönyörû színben tündököl,
s mesés illatát ontja rád
S
mire a Nap nyugovóra tér
a többi is rád mosolyog kedvesen
munkád, szereteted, türelmed nyomán
egy egész virágoskert pompázik szívedben