Elkéstünk |
|
Mindenek
ékesen és jó renddel legyenek." (I. Kor. 14:40) Sok
évvel ezelõtt egy távolkeleti országban
jártunk, ahol egyik esti programként nemzeti operájukat
tekinthettük meg. Nemes gesztus volt részükrõl,
hogy ingyen mehettünk el az elõadásra, és
az elsõ sorokat a magyaroknak tartották fenn. Idegenvezetõnk
elõre figyelmeztetett, hogy e népnek szinte nemzeti sajátossága
a pontosság. Lehet, hogy azt mondod erre, ó ez igazán nem nagy dolog. De ebben a szituációban nagy dolog ! És egyébként is. Sajnos, mi megszoktuk, hogy nem vagyunk pontosak. Pedig a pontatlanság a másik emberre kivetített tiszteletlenség, embertársunkkal való nemtörõdömség, felebarátom idejével, türelmével való visszaélés. Csoportos utazásnál szinte minden indulásnál elõfordul, hogy valaki késik és az összes többinek várnia kell. Egyik utitársunk ilyenkor jó hangosan kiáltotta: "Lopják az idõmet !" És milyen igaza volt. Mindezt még "világi koromban", a világban éltem át. De
van egy hely, ahol nem egy operaház kedves, szívélyes
mûvészei várnak minket, ahová illik pontosan
érkezni, hanem a mindenható, féltõn szeretõ
Isten maga, és az Õ választott népe. Ezért
gondosan ügyelek arra, hogy ne késsek el az Istentiszteletrõl,
hogy ne szakítsam félbe a bibliaórákat,
késésemmel ne zavarjam Testvéreim Istennel való
meghitt együttlétét.
|
|
Csodaszép este Ablakunk
elõtt szép sudár Oly
jó hallgatni este S
egyszer csak sebtiben Szivembõl
öröm árad Köszönöm Köszönöm
az éltetõ napfényt, Köszönöm
a madarak dalát, Köszönöm
a hûs nyári záport, Átölelhetem Az
én Uram szeret Drága
Atyám szeret S
ha utam végetér Jézusom
vár reám
|
Boldog vagyok A
Hegyi beszéd földjén jártam Csendes,
békés a táj Tudok
szelíd lenni ? Ahol
megfordulok, Magamra
kevésbé A Menny jött közel Már
nem tudok élni Nélküled, Addig
én nem nyughatom, S
ha két karod újra átölel Benned gyönyörködöm Nekem
elég, Így
maradni Míg
harcolok |