Gyülekezetem |
||
I.
Kor. 13. Isten újjászületésünkkor mindannyiónkat elhelyez egy lelki közösségbe, ahol szeretettel bánnak velünk, segítenek a növekedésben, bevezetnek a hitben-járás rejtelmeibe. Az Úr testvéreken keresztül vesz oltalmába, és rajtuk keresztül részesít szeretõ gondoskodásában. Isten engem olyan "földi" családba helyezett, ahol édesapát nem ismerhettem, testvérem sem volt, és nem voltam fontos másoknak. Azt gondolná az ember, ez egy olyan állapot, amin már nem lehet változtatni. Valóban nem, de Istenünk elõtt nincs lehetetlen. Amikor Jézus megtalált és én odafutottam Hozzá, nyomban megajándékozott a legszeretõbb Édesatyával, drága testvérekkel; és Neki fontos lettem. Ebben az új helyzetben nagyon jól éreztem magamat, boldog voltam. Az Úr mellém adta Terike testvérnõmet, aki csak velem foglalkozott, mindig kedvesen és türelemmel, önzetlenül, bármikor. Hálás vagyok az Úrnak és neki ezért. Szép lassan aztán kinõttem a boldog gyermekkorból és ott álltam a felnõtt kor küszöbén, aki már nem tejjel táplálkozott többé, hanem kemény eledellel. Milyen jó, hogy amíg pici voltam, csodálatos egyetértés és szeretet uralkodott a "családban". Most azonban viharos évek következtek. Elõször megromlott a kapcsolat a központi gyülekezettel, azután pedig a mi kis házi csoportunkba fészkekte be magát az összeférhetetlenség, a széthúzás. Ez szomorú idõszak volt, de még ennél fájdalmasabb dolog is bekövetkezett. A sértõdöttség elszakított a budapesti gyülekezettõl, és mi, mint pásztor nélkül való juhok, szétszéledtünk. Féltõn szeretõ Istenem azonban velem maradt. Ebben a két éves idõszakban tanultam meg testvéri támasz nélkül csak Õ benne bízni, csak Vele beszélni meg mindent, csak Õrá hagyatkozni és közvetlenül Tõle várni segítséget. Milyen nehéz és milyen végtelenül hasznos idõszak volt ez életemben. A gonosz nagy rombolást végzett a gyülekezeti szakadással, ám Isten azt jóra gondolta fordítani. Hálás vagyok Néki ezért. Az Úr késõbb ismét összeterelgetett minket és nagy örömömre újra ugyanabba a gyülekezetbe járhatok. De már tudom, hogy egyikõnk sem tökéletes; már tudom, hogy nagyon résen kell lenni a gonosz támadásaival szemben; már tudom, hogy nem megoldás a szétfutkosás, hanem követni kell Jézust, aki irgalmas és megbocsátó, türelmes és hûséges, nem rója fel a gonoszt. Megtanultam, hogy ne mások rossz tulajdonságaira figyeljek - erre ott vagyok én -, hanem lássam meg a követendõt. Igyekszem megtanulni, magamévá tenni mindazt a jót, amit testvéreimben felfedezek. Az egyiktõl alázatot, segítõkészséget tanulok, a másiktól kedvességet, önzetlenséget, tapintatot, figyelmességet és sorolhatnám még. Mindannyian rendelkezünk erényekkel és olyan óemberi tulajdonságokkal, amiket Isten még most formál, vagy amiktõl még ezután fog megszabadítani. Ezért legyünk türelmesek, irgalmasok egymáshoz, és hûségesek saját gyülekezetünkhöz.
|
||
Tökéletes terv Életemre
tervet készítettél Sok
szépet, jót is adsz életembe Vigyázol
rám. mint szemedfényére, Köszönöm,
hogy kegyelmedben éltetsz, Hátraarc Hátraarc
a sötétnek Vele
járok szüntelen Ha
itt utam végetér Jöjj Szeretlek
Jézus Imádlak
Jézus Rád
nézek Jézus Óhaj Veled
kívánok lenni Áldani
Téged Jézus Téged
dicsérni Jézus
|
Nálad lenni Oly
jó Veled élni Oly
jó Reád várni Oly
jó Veled menni Vándor Mély
völgyben járok Jézus, Sötét
van, fényt nem látok "Ne
félj, én látlak téged, De
most ezt meg kell járnod, Majd
fény derül a tájra Velem vagy Úr
Jézus velem jársz Te a völgyben, Úr
Jézus Veled megyek a hegyre, Kegyelmed hordoz Kegyelmed
hordoz, s irányít engem Hadd
gyûjtsek Néked sok árva lelket, Kegyelmed
hordoz, s irányít engem Isten megvéd A
megvetést, a gúnyt, a kínt Magadért
nem szálltál síkra |
|