Kapcsolatok

Isten az embert társas lénynek teremtette. Õ mondta: Nem jó, az embernek egyedül lenni. (I. Mózes 2:18.) Életünket végigkísérik a szülõkhöz, barátokhoz, házastársunkhoz, gyermekeinkhez fûzõdõ kapcsolataink. Ezek a kötõdések azonban gyakran törékenyek. Olvastam valahol, hogy egy válófélben lévõ apuka véletlenül meghallotta kisfia zokogva elmondott imádságát: Istenem, hozd vissza apukámat hozzánk. Anya és én mindig csak sírunk. Nagyon hiányzik nekem, úgy szeretem õt. Ez a néhány mondat annyira meghatotta az apát, hogy visszatért családjához. Elõbb vagy utóbb mindannyian megismerjük azt a fájdalmat, amikor végleg el kell búcsúznunk szerettünktõl. Úgy gondolom, hogy az ember életében a szeretett embertõl való elszakadás a legkeservesebb pillanat. És ezt nem tudjuk megelõzni vagy kivédeni.

Én azonban most egy olyan kapcsolatról szeretnék beszélgetni veled, amelynek soha nem lesz vége, egy olyan Személyrõl, akinek hûsége örökké tart, senki és semmi el nem szakaszthat Tõle. Én ismerem Õt ! A neve Jézus, Isten Fia, aki azért jött a Földre és áldozta oda életét, hogy ez az örök idõkre szóló kapcsolat közte és az emberek között létrejöhessen. Én az Övé vagyok és nem kell félnem, hogy elveszítem Õt, mert meg van írva:

"Meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendõk, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róma 8:38-39.)

Jézus az egyedüli biztos kapaszkodó ebben a zord és mulandó világban. Õ az örök Isten, aki téged is hív és vár, hogy igazi boldogsággal és örök élettel ajándékozhasson meg.
Elfáradtál az élet ösvényén ? Elhagyott, fájó szívû asszony vagy ? Tönkrementél anyagilag és kilátástalan az életed ? Valami fogva tart és ellenállhatatlanul bûnbe kerget ? Vagy a magányosság fájdalmas útját járod ?
Jézus minden élethelyzet minden nyomorúságára megoldást kínál, csupán el kell fogadnod. Be kell hívnod Õt az életedbe.
Szeretnék hozzád is szólni, aki még fiatal vagy, egészséges, életerõs, akinek jól megy a dolga, szépnek és ígéretesnek látod az életet. Az ifjúság sasszárnyakon repül tova, és hamar rádöbbensz, hogy a szép és jó dolgok nem elégítették ki szived legbelsõ, mély vágyát. Hiányérzeted van. Keresel valamit vagy valakit - és nem találod. Ezt a sóvárgást, ezt az ûrt a szívedben egyedül Jézus tudja betölteni. És Õ kész erre. Bármelyik pillanatban beköltözik a szívedbe, ha hívod Õt. Van egy ajtó a szivedben, amit Jézus irántad való tapintatból, szabad akaratod tiszteletben tartásából sohasem fog erõszakosan kinyitni. Ezt neked kell megtenned.