Örömfolyó
Mégis
Uram,
látod gyengeségemet
bûnre hajló énemet
s hogy rosszul tûröm fenyítésedet
a leckét nehezen tanulom
gyakorta Ellened lázadom
de Te mégis szeretsz engem
meg nem érdemelten.
Örömfolyó
Örömfolyó
öntötte el a szivem
szereteted árad át életemen
Szent sugarad rám ragyog minden napon
ettõl olyan vidám a hangulatom
Dicséret
Néked drága Uram
magasztalásod ajkamon van
áldásodat most megköszönöm,
hogy enyém lehet az örök öröm.
Mindig Veled
Legyél
velem, ha kél a Nap
Nézzük együtt a sugarat
Zöldellõ,
virágos réteken,
Veled ujjongjon szivem
Táncoljak
Neked a nyárban,
Tõled kapott, hófehér ruhában
Ködös
õszi napokon
A Te fényed ragyogjon
Sivár,
hideg teleken
Te tartsd szívem melegen
Mindig
Te légy énvelem
Most itt lenn, s majd odafenn
"Apróságok"
A
csend körülvesz, beburkol
Elkülönít a világtól
Olyan, mint egy édes álom,
Hol találom ?
Ne nézd más szemében a szálkát
Vedd ki magadéból a gerendát
Ne mondd: ez ilyen és amolyan, mintha
Te hibátlan lennél
Nem te vagy a minta
Ne félj, mert nem hagylak magadra
Ne félj, mert gondom van rád
Féltve õriz, oltalmaz két kezem,
Hisz Enyém vagy gyermekem.
Szívedben él Isten Szentlelke
körülvesz irgalmas szeretete
fejed fölött van áldó keze
egyfolytában örülnöd kellene.
A hídon járnak
a hídon teher van
a híd fontos dolog
Jézus vállalta !
Te vállalod ?
Drága fénysugár
Drága
Fénysugár
Világítsz utamon
Kísérsz mindenhová
Te vagy az oltalom
Drága
Fénysugár
Téged követlek én
Örömben, bánatban,
Míg éltem célba ér
Életcél
Csendben
- nem látványos módon
szolgálni Téged
lelkeket vezetni Hozzád
hordozni gyengéket
Jelzõtábla
lenni és mutatni az utat
mely Hozzád vezet
a Te szereteteddel átölelni
az embereket
Fény
lenni e didergõ, vak világban,
áldott edény,
szó, mely Hozzád üresen
vissza sosem tér
Ott
lenni mindig, hol éhhaláltól ment meg
egy falat kenyér
feláldozni, ha nem marad is, az utolsót is
embertársaimért.
Honnan van ?
Tökéletes
rend és csodálatos szépség
Nézted-e már milyen
A nyárutói kék ég ?
Hallottad-e erdõ susogását
Melyet halk esti szellõ jár át ?
Lehajoltál-e a kék ibolyához
Megcsodálni színét, illatát ?
Figyelted-e zápor zuhogását,
láttad-e haragvó ég
Cikázó villámát ?
S a csillagokat csodáltad-e már ?
S hogy hegytetõrõl milyen a határ ?
Vagy nézted-e közelrõl a pici hangyát
Mint szorgoskodik, s tartja el családját ?
Gyönyörködtél-e a madarak röptében ?
Csodáltál-e kis szigetet tenger közepében ?
Honnan
lett ez, és te honnan lettél ?
Felelj, hogyha tudod
Honnan van a könny szemedben,
S honnan van mosolyod ?
Akaratod, s az emlékezet ?
S honnan gondolatod ?
Értelem,
s Szeretet hívott létre
Hogy szeresd Õt,
Isten ezt kéri cserébe !
Van tovább
Milyen
nagynak láttam e világot,
amíg nem tudtam, hogy van tovább
milyen nagynak találtam az embert,
amíg nem láttam Megváltóját
Isten
elvitt messzi távolokba
felhõkön és csillagokon át,
megláthattam Igéje fényében
az Õ csodás égi otthonát
Ez
az otthon számomra is megnyílt
Jézus értem hullott vérén át,
gyönyörûségek csodás hazája
ott kapok majd égi koronát
Jézusommal
lehetek örökké,
nem lesz sóhaj, bánat, fájdalom,
Isten szentségét és dicsõségét
örökélten át csodálhatom
