Rám talált

Valaki rám talált

Már alkonyodott, amikor Józsi bácsi hazafelé ballagott a földekrõl, s hogy lerövidítse az utat, megkerülve a lapályos nádast, átvágott a füves legelõn. Csendes, szép tavaszi este volt, csak munkától sajgó tagjai álltak útjába határtalan jókedvének. Így aztán most elmaradt az éneklés, a fütyörészés, s amint szótlanul bandukolt, egyszercsak furcsa neszt hallott az öreg fûzfák irányából. Megnézem, mi az - gondolta, s amint közelebb ért, látta, hogy az egyik göcsörtös fa tövében egy kis emberke ül, egészen összekuporodva. Arcát tenyerébe temetve, keservesen sír. Nagy ég ! Hogy került ez a gyermek ide, késõ este, távol a falutól ?
Józsi bácsi közelebb lépett, szelíden megérintette a remegõ kis vállakat, s egy kisírt szemû, szõke fiúcska nézett vissza rá riadtan, meggyötörten. A szeretetteljes, kedves mosoly azonban eloszlatta bizalmatlanságát. Az öregember melléült, gyöngéden átölelte, bánattól-hidegtõl remegõ kis testét kabátja alá vonta. Hamarosan elcsitult a zokogás, s a kócos kis fej Józsi bácsi vállába fúródott. A fiúcska lassan megnyugodott és álomba szenderült.
Ezen az éjszakán a régi zöld posztókabát alatt két boldog szív dobogott; s egyszercsak egy pajkos szellõ csókot hintett az öregember õsz fejére.

Isten átérzi a te bánatodat, látja a te könnyeidet, magányodat. Segíteni akar ! Várja, hogy Felé fordítsd arcodat. Egyedül Neki áll hatalmában új utakon vezetni téged. Egyedül Õ tud sebeket begyógyítani. Õ tud téged úgy szeretni, mint senki más. Ragadd meg Kezét !