Untitled Document

Isten csodálatos lehetõségeket rejtett el a családban a gyermekek egészséges testi és lelki fejlõdése érdekében. Gyermekkorban tanuljuk meg - szinte észrevétlenül - a tiszteletet, engedelmességet szüleink iránt. Itt tanuljuk meg testvéreink körében az önzetlenséget, az együttérzést, a segítõkészséget. Itt kapunk elõször gyengédséget, szeretetet. De itt tanulunk meg egymás felé szolgálni is, lemondani valamirõl a másik javára. És hogy ki, milyen családból és hogyan kerül ki, teljesen vagy részben meghatározza érzelmi életét.

Mindig fájó és sóvárgó szívvel néztem két unokatestvérem boldog gyermekkorát. Nekem nem volt testvérem. S hogy ez mekkora hátrányt jelentett és milyen "szegényen" indultam ki az életbe, csak az tudja, akinek hasonló sors adatott. Nekem már felnõtt fejjel kellett - és kell - megtanulnom - sok csalódás és gyötrelem árán -, amit természetszerûen a családban nem tanulhattam meg. Volt egy epizód az életemben, még ifjú koromban, amit sohasem felejtek el. Olyan jó kimondani azt a szót, hogy Testvérem. De nem volt kinek. Kitaláltam hát, hogy így fogom szólítani egyik unokatestvéremet, akivel jól megértettük egymást: Anna testvérem. Meg is tettem. A következõ párbeszéd zajlott le közöttünk:

- Miért mondod nekem, hogy testvérem ?
- Hát..., mert unokatestvérem vagy.
- De az nem ugyanaz.
- Tudom, de olyan jól esik így mondani.
- Én akkor sem vagyok a te testvéred !

Ez a szó, hogy testvérem, az én számomra többé nem létezett. Ám évekkel késõbb történt valami, ami ezt gyökeresen megváltoztatta. Egy tündöklõ-szép nyári napon Isten magához ölelt engem. Elmondta, hogy végtelenül szeret, azt kívánja, hogy én is szeressem Õt és legyek az Övé örökre. Ennél nagyobb boldogság embert nem érhet e Földön. Azóta Õ az én Pásztorom, de nem egyedül vagyok ám a "nyájban", hanem sokan vagyunk. És mind-mind az én drága Testvérem.

Nagyon vágyakozom arra, hogy Anna mondhassa nekem: testvérem.


Testvérem
Isten csodálatos lehetõségeket rejtett el a családban a gyermekek egészséges testi és lelki fejlõdése érdekében. Gyermekkorban tanuljuk meg - szinte észrevétlenül - a tiszteletet, engedelmességet szüleink iránt. Itt tanuljuk meg testvéreink körében az önzetlenséget, az együttérzést, a segítõkészséget. Itt kapunk elõször gyengédséget, szeretetet. De itt tanulunk meg egymás felé szolgálni is, lemondani valamirõl a másik javára. És hogy ki, milyen családból és hogyan kerül ki, teljesen vagy részben meghatározza érzelmi életét. Mindig fájó és sóvárgó szívvel néztem két unokatestvérem boldog gyermekkorát. Nekem nem volt testvérem. S hogy ez mekkora hátrányt jelentett és milyen "szegényen" indultam ki az életbe, csak az tudja, akinek hasonló sors adatott. Nekem már felnõtt fejjel kellett - és kell - megtanulnom - sok csalódás és gyötrelem árán -, amit természetszerûen a családban nem tanulhattam meg. Volt egy epizód az életemben, még ifjú koromban, amit sohasem felejtek el. Olyan jó kimondani azt a szót, hogy Testvérem. De nem volt kinek. Kitaláltam hát, hogy így fogom szólítani egyik unokatestvéremet, akivel jól megértettük egymást: Anna testvérem. Meg is tettem. A következõ párbeszéd zajlott le közöttünk: - Miért mondod nekem, hogy testvérem ? - Hát..., mert unokatestvérem vagy. - De az nem ugyanaz. - Tudom, de olyan jól esik így mondani. - Én akkor sem vagyok a te testvéred ! Ez a szó, hogy testvérem, az én számomra többé nem létezett. Ám évekkel késõbb történt valami, ami ezt gyökeresen megváltoztatta. Egy tündöklõ-szép nyári napon Isten magához ölelt engem. Elmondta, hogy végtelenül szeret, azt kívánja, hogy én is szeressem Õt és legyek az Övé örökre. Ennél nagyobb boldogság embert nem érhet e Földön. Azóta Õ az én Pásztorom, de nem egyedül vagyok ám a "nyájban", hanem sokan vagyunk. És mind-mind az én drága Testvérem. Nagyon vágyakozom arra, hogy Anna mondhassa nekem: testvérem.

Engedem Uram, én Neked adtam az életem formálj engem - engedem. Uram, én Neked adtam a szívem, használj munkádban - engedem. Taníts hinni, bízni, szeretni taníts Hozzád mindig sietni, taníts, hogy Te legyél nekem Egyetlen Mindenem - engedem. Üzenet Szellõk szárnyán jõ az üzenet Azt suttogja: "Isten szeretet." Viharfelhõn száll az üzenet arra kér: "Vedd fel keresztedet." A csillagokból fut le az üzenet "Hamarosan eljövök érted." Az én szívembõl is fut üzenet "Várlak Jézus, imádlak Téged !" Áldom Szent Neved Áldom Szent Neved minden idõben Mert szeretõ szíved megszánt, s karjaidba vettél Mikor elhagyott erõm, s életem roskadozva vittem, Szabadítóm lettél. Áldom Szent Neved minden idõben Kegyelemmel lehajoltál hozzám, s megmentettél Mikor elborítottak bûneim, fertõbe süllyedtem, Szabadítóm lettél. Áldom Szent Neved minden idõben Erõddel óvtál és irgalmasan körülvettél Mikor ellenség kereste lelkemet, s már-már elejtett, Szabadítóm lettél.	Várom már Teljes öröm van Tenálad várom már, hogy ott legyek hogy hû karod átöleljen s én is átöleljelek Köszönöm már most elõre bár mikor lesz, nem tudom az a nagy nap, mikor végleg nálad leszek Jézusom Oly örömmel várom én ezt elmondani sem tudom hogy ahol élsz drága Jézus ott legyen az otthonom. Az én koronám "Néked adom az életnek koronáját gyermekem, légy hív Hozzám és õrizd meg, míg eljövök érted" De álmomban egy kísértõ megjelent házamban: "Eljöttem, hogy elvigyem koronádat magammal, add ide most még szép szóval, s minden kincsed meghagyom, nem kell aranyad, s vagyonod, ha koronádat megkapom." "Eléd rakhatom aranyam, eléd rakhatom vagyonom, elviheted mind ezeket, de koronámat nem adom." Az álom ezzel végetért, örültem magamban, S a Hajnalcsillag fényében koronámat megláttam. Csodás ragyogás A Te fényed csodás ragyogás, nékem nem is kell semmi más: Te légy velem drága Istenem Szövétneked vezessen engem A Te fényed, mint a napsugár melegét árasztja reám A Te fényed, mint a csillagok az én életemre úgy ragyog A sötétben is Veled járok Fényed ad világosságot. Dicsérlek, imádlak szüntelen Csodás ragyogás: én Istenem. Imádom az Ég Urát Szeretem az Ég Urát keresem akaratát Szent Szava hozzám szól szívem húrjain át Istenem hozzám hajol és szelíden átkarol: "Szeretlek gyermekem tegyél mindig jót s jól." Imádom az Ég Urát cselekszem akaratát Dicséretet zengek szívem húrjain át